Nem kell pénzügyi szakembernek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy a közös kassza, vagy külön kassza nehéz ügy egy párkapcsolatban. Erről inkább pszichológusok tudnának beszélni, akik tapasztalták, hogy hány házasság ment tönkre az anyagiak miatt.
A tradicionális felfogásban a házasság – vagy élettársi kapcsolat – két ember érzelmi és gazdasági szövetsége a közös célokért. Vagyis ami az enyém, az a házasság után a tied is. A közös kassza nálunk sokkal inkább elfogadott, mint a külön spórolás. Nevezhetjük konyhapénznek, számlának vagy betétkönyvnek, ha egybe megy, akkor az közös. De ki kezeli? Változó. Van, ahol az asszony, van, ahol a férfi a pénztáros, de legrosszabb esetben még az anyósnak is van beleszólás. Ezt felejtsétek el!
Japánban például a nő felügyeli az anyagiakkal kapcsolatos dolgokat, míg a férj csak egy kis zsebpénzt kap, miközben ő keresi meg szinte az egészet. Mit szólna ehhez egy magyar férfi?
„Szívecském, kéne most egy 20-as” – mondaná a családfő. Illetve, mondja is. Mert vannak magyar családok is, melyek így működnek. Ha ez elfogadott, és normális, akkor hasznos is lehet. Bár sokak fejében még él egy olyan elképzelés, hogy nálunk rendszerint a férfi mint családfő dönt a pénzügyekben, a valóságban a hagyományos, régi falusi családmodellben nagyon gyakran az asszony feladata volt a pénz beosztása. Ami egyébként nem is olyan rossz ötlet, hiszen számos kutatás kimutatta, hogy a nők takarékosabbak, mint a férfiak.
Szakemberek szerint nem érdemes végső választ adni arra kérdésre, mi a jobb: ha a férfi vagy a nő kezeli a kasszát? A lényeg az összhang. Lehet enyém, tied, miénk. Csak beszéljétek át, hogy milyen működési rendszert akartok.
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest